Miért esznek a műanyagot a tengeri állatok? | KOLLABOR

Miért esznek a műanyagot a tengeri állatok?

Szerző: 2020. 07. 01.Blog, Újrahasznosítás

A műanyag nem csupán úgy néz ki, mint az étel, hanem olyan szaga, érzete és még a hangja is.

David Attenborough angol természettudós nyilatkozta egy interjúban, hogy mennyire szívszaggató, amikor egy albatrosz a fiókáit kezdi etetni, és nem hal jön ki a szájából (amik a fő táplálékforrásai), hanem műanyag.


Fotó: Chris Jordan

Az albatroszok több ezer kilométeres távolságra is elrepülnek a prédájuk után kutatva, amiket aztán könnyedén kapnak ki a vízből. Hogyan lehet mégis ilyen könnyen becsapni ezeket az ügyes madarakat, melyek hosszú útjaikról csupán egy adag műanyaggal térnek haza?

Sajnos ebben a dologban az albatroszok nincsenek egyedül. Az apró planktontól a hatalmas bálnákig, legalább 180 más tengeri állatfajtát is azonosítottak, melyek műanyagot fogyasztanak. A La Manche csatornában fogott halak harmadának beleiben találtak műanyagot, olyan fajokéban is, amiket rendszeresen fogyasztunk. A tenger gyümölcseiben is megfigyelték már ezt a jelenséget, így például a kék kagylóban vagy a homárban.

Lényegében minden méretű és fajta állat eszik műanyagot, hiszen évi 12,7 millió tonna szemét kerül az óceánokba.

A műanyagfogyasztás egyébiránt csak részben a nagy mennyiségnek köszönhető. A zooplankton például a vízben úszó piciny műanyagrészecskéket a méretük miatt fogyasztja, ugyanis a táplálékot gyűjtő függelékeiket egy bizonyos méret felismerésére „tervezték”. Ha egy részecske ebbe a mérettartományba esik, akkor úgy hiszi, hogy az bizonyosan étel a számára.


Fotó: Zooplankton „mix”

A zooplanktonhoz hasonlóan a tengeri uborkaként ismert tapogatókkal rendelkező, hengeres élőlények sem válogatósak, miközben a tengerfenéken mászkálva szájnyílásukba kotorják az üledéket, hogy ehető anyagot keressenek benne. A tengeri uborkák számára a műanyag részecskék egyszerűen nagyobbak és könnyebben megragadhatóak, mint a megszokott ételforrásaik.


Fotó: Tengeri uborka (Stichopus chloronotus)

Más fajokban jeleket találtak arra vonatkozóan is, hogy a műanyagfogyasztás nem csupán passzív folyamat. Sok állat látszólag szándékosan választja ezt az étrendet.

Az egyik magyarázat szerint az állatok egyszerűen összetévesztik a műanyagot az ismerős táplálékokkal – a műanyag forgács például nagyon hasonlít az ikrákhoz. Az ember elsődleges érzéke a látás, de az élelem után kutató legtöbb tengeri állat, beleértve az albatroszokat, elsősorban a szaglására hagyatkozik.

Matthew Savoca tengerbiológus és kollégái több kísérletet folytattak, melyek alapján nyilvánvalóvá vált, hogy az egyes tengeri madarak és halak a műanyag szagához vonzódnak. Konkrétan a dimetil-szulfidot (DMS) azonosították, mint kémiai jelet, ami a műanyagból származik, és köztudottan vonzó a madarak számára. Lényegében alga telepszik az úszó műanyagra, és amikor ezt az algát elfogyasztják a krillek (világító rákok), jelentős DMS szabadul fel, mely vonzza a madarakat és halakat, akik aztán a műanyagot fogyasztják a krillek helyett.

Ugyanakkor a látást is figyelembe véve, az emberekhez hasonlóan a tengeri teknősök is elsősorban a látásukra hagyatkoznak a táplálékkeresés során. Azonban ők az UV fényt is látják, ezért a látásuk nagyban eltér a miénktől.

Az ausztrál kutatók szerint a teknősök fiatal egyedei nem válogatósak, az idősebbek jobban kedvelik a puha, átlátszó műanyagot. Feltételezésük, hogy a teknősök a műanyag zacskókat ízletes medúzáknak hiszik.

Sok egyéb tengeri állat tévesen élelemként azonosítják a hulladékokat. Több tucatnyi halott ámbráscetet és egyéb fogascetet találtak, melyek gyomra tele volt műanyag zacskókkal, autóalkatrészekkel és egyéb emberi szeméttel. A szemetünk olyan változatos formában, méretben és színben van jelen, hogy vonzóvá válik a hasonlóan változatos állatvilág számára. Ez a legfőbb probléma.

2018 február végén vetette partra a víz egy fiatal nagy ámbráscet tetemét Spanyolország délkeleti partvidékén. A hatalmas emlős emésztőszervrendszerében a boncolás során a szakértők csaknem 29 kilogramm műanyaghulladékot szedtek ki az elpusztult cet gyomrából és beleiből. A csaknem 10 méter hosszú állatból kioperált szemét között voltak műanyag zacskók, kötél- és üvegdarabok, valamint víztartályok.

Szóval, ha nincs egy minden állat számára megfelelő megoldás, a műanyagnak egy olyan könnyen megváltoztatható tulajdonsága, amely megakadályozza, hogy az állatok elfogyasszák, akkor mit tehetünk a „műanyag-evők” érdekében?

Matthew Savoca tengerbiológus reméli, hogy ezek a tragikus történetek segíthetnek az embereket elgondolkodtatni, a műanyagok ellen fordítani, tudatosabb magatartásformákra sarkallni, és arra késztetni, hogy együtt érezzenek ezekkel az állatokkal. Végső soron ez segíthet majd az óceánba ömlő ’szemét kaja’ megszüntetésében.

Forrás: BBC Earth