Bringával Póstelekre | KOLLABOR

Bringával Póstelekre

Szerző: 2020. 06. 23.Blog, Ember és környezete

Irány Póstelek!

Ennyi kényszerű otthonlét után vajon hova érdemes elindulni?

Jól esik végre bringára ülni, s nekivágni a környéknek a családdal vagy a haverokkal. Számos úti cél közül most válasszuk Pósteleket!

A főtértől az Élővíz-csatorna partján vezet az utunk nagyobbik része, végig az öreg fák alatt.

A csatorna egyébként mesterséges eredetű, kézzel ásták ki jó háromszáz éve, hogy építési fát úsztathassanak le rajta az akkor zajló építkezésekhez. Ma már szorosan hozzátartozik a város hangulatához, partján a Munkácsy múzeummal, a szoborsétánnyal és a népszerű fürdővel.


Éber Tamás felvétele

 

Még itt a városi szakaszon, mielőtt elérnénk az 1888-as nagy csabai árvíz után épített körgátat, elhaladunk a hajdani Ábrahámffy-kastély mellett, melynek emlékét még mindig őrzik az utcanevek, pedig már közel félezer éve lerombolták. Jelenleg épp kutatják ezt a témát, a múzeumi szakemberek elektromos tomográffal térképezik fel a környéket a kastély helyének megtalálására.

A csatorna partján a szép környezet miatt nem csak biciklizni, hanem kocogni, sétálni is érdemes, s a láthatjuk, hogy a pecások is kedvelik ezt a vizet.


Éber Tamás felvétele

 

Útközben, ha kedvünk tartja megállhatunk, lemehetünk a partra egy kicsit, kiépített pihenőhelyek is várnak minket ezen a közel hat és fél kilométeres távon, míg a Veszely-csárdához érünk.

A régi Fehér-Körös jobb partján állt régen egy Vesze nevű község, innen kapta a nevét a csárda, mely már a 19. század első felében is üzemelt, s kalandos története során a második világháborút megelőzően evangélikus árvaházként és iskolaként is szolgált. A csárdába nemcsak a különleges konyhája miatt érdemes betérni, de a nemrégen történt felújítása során kapott dizájnja miatt is, mely Kollaboros kollégáink, Györgyi és Márk munkáját dicsérik.


Éber Tamás felvétele

 

A Veszely csárdától még bő négy és fél kilométeres táv vár ránk, míg a Pósteleki kastélyromhoz érünk.

A biciklijeinket érdemes lezárni a Mókus csárdánál, s innen gyalog folytatni az utat. Az árnyas fák alatt sétálva dámszarvasokat láthatunk, a karámjukban pihenve. Az út mellett szépen kialakított pihenőhelyek egy kis piknikezésre csábítanak ugyan, de most már közel az úti cél, nem érdemes megállni.

A kastély még így teljesen romos állapotában is lenyűgöző… Bizonyára a Netflix sem véletlenül választotta az egyik sorozatához forgatási helyszínül a pósteleki kastélyromot és a közelben lévő volt autósmozi területét.


Éber Tamás felvétele

 

Póstelek évszázadokon át a Wenckheim család birtoka volt, majorságaiban fácánt és szarvasmarhát tenyésztettek.  A kastélyt Wenckheim Krisztina és férje Széchényi Antal építtették, kivitelezése 1906-ban indult és három év múlva a házaspár már be is költözhetett.


Korabeli felvétel

 

A 72 helyiségből álló kastély meleg víz ellátását és a reprezentatív helységek légfűtését az alagsorban elhelyezett kazán biztosította. Ez az óriási pincerendszer mai is bejárható, különleges érzés ezekben a terekben bolyongani egy kicsit. A lakószobákat a kastély fénykorában cserépkályhákkal fűtötték, melynek színe lakosztályonként eltérő volt, a plüsstapéta színéhez igazodott.  Az udvari oldalon lévő a rádió-szoba volt a grófnő kisszalonja, mögötte a zöld színű kárpittal és faburkolattal kialakított férfi kisszalon volt a pipázó.

 
Korabeli felvétel

 

A kastélyből lépcsősor vezetett le a másfél hektáron elterülő díszkertbe, ahol a szabályosan nyírt buxusbokrok geometrikus rendjét más örökzöldek, és magasabbra nyírt tiszafák tagolták. A díszkert igazi éke azonban az a 40.000 rózsatő volt, melynek nemcsak a látványa, hanem az illata is meghatározó élmény lehetett.


Korabeli felvétel

 

A kert nyugati része szolgált a test frissítésére, itt volt az úszómedence és a tavirózsákkal díszített csónakázótó. A kastély körül még egy 14 hektáros tájképi kertet is létesítettek.

Mindebből mára vajmi kevés maradt, ugyanis 1944 őszén a grófi család az Egyesült Államokba emigrált, a végleg magára hagyott kastélyt a II. világháború után államosították, értékeit széthordták, majd a kastélyparkot a honvédség tisztjei pihenőparkjaként használták. (Egyes források szerint robbantási gyakorlatokat is tartottak.)

A park körüli részt a közelmúltban rendbehozták, ennek során kialakítottak egy kis tavacskát is, benne egy pici szigetecskével. Ide úgy lehet bejutni, hogy kötél komppal húzzuk be magunkat. Jó itt megpihenni, s ránézni a hajdan szebb napokat megélt kastélyra.


Éber Tamás felvétele

 

A kastélyromról egyébként számos fotót találtok fenn a Google Térképen (https://goo.gl/maps/aiCydwJdKyyi5vSp9), s a műholdképen meg is nézhetitek a megmaradt falakat, s a kis tavacskát, benne szigettel.

Érdemes még egy túrát tenni a környéken a régi fák között, hatalmas erdő veszi körül a kastélyt ma is.

Visszafele indulva nézzük meg a háziállatokat az állatsimogatóban a Mókus csárda melletti részen, ahol a kerékpárokat hagytuk, majd vágjunk neki az útnak hazafele.

Jó kis program Póstelekre kirándulni biciklivel, beszéld meg a családoddal, barátaiddal, hogy guruljatok ki valamikor közösen.