Hasznos műanyagevők?! | KOLLABOR

Hasznos műanyagevők?!

Szerző: 2020. 07. 01.Blog, Újrahasznosítás

Műanyagot evő baktériumok

Egy baktérium (neve: Ideonella sakaiensis 201-F6) elfogyasztja a PET palackot, de ahhoz, hogy ezt megtehesse, szüksége van erre a bizonyos enzimre. A baktérium és az enzim létezését egyébként már 2016-ban felfedezték Japánban, vagyis azóta tudjuk, hogy ez az élő organizmus képes műanyagot „enni”.

Az enzimeket megegyezés szerint általában -áz végződéssel látják el, a mostanit ötletesen PETáznak keresztelték. A PET egy polimer, azaz egy olyan nagy molekula, amelyet egy bizonyos alapegység megsokszorozásával hoznak létre. Úgy kell elképzelni, mint egy mintás tapétát: van egy alapmotívuma, amely állandóan ismétlődik, ezek össze vannak kapcsolva egymással, és a végtelenségig folytatható a sormintájuk, ameddig el nem vágja valaki.

Azt is sikerült a tudósoknak meghatározni, hogy a baktérium 30 fokos hőmérsékleten eszi leggyorsabban a műanyagot, így nagyjából hat hétig tart egy átlagos műanyagdarab lebontása.

Műanyagevő hernyók

Amerikai vegyészek 2014-ben bukkantak rá „műanyagevő” férgekre: azt tapasztalták, hogy a nagy viaszmoly (Galleria mellonella) lárváinak bélbaktériumai képesek a polietilén lebontására. A természetben a faj egyedei méhkasokban telepednek meg, és méhviaszt fogyasztanak. A polietilén hasonló szénhidrogénláncokból áll, ezért tudják megemészteni az állatok. Christophe LeMoine, a csapat tagja szerint más műanyagokkal is kísérleteztek, és úgy tűnik, hogy a lárvák egyéb anyagokat is képesek elfogyasztani.

A sebesség, amellyel a viaszmolylárvák felemésztik a műanyagot, figyelemre méltó: a lebontási folyamat több mint 1400-szor gyorsabban zajlik, mint a polietilént bontó baktériumokban. A viaszkukacok 12 óra alatt 92 milligramm műanyagot dolgoztak fel, míg korábbi kísérletekben a baktériumok 24 óra alatt mindössze 0,13 milligramm műanyagot tudtak átalakítani.

Hamarosan az aszalványmoly lárváiról derült ki ugyanez. Egy görög svéd kutatócsoport pedig 2015-ben publikálta eredményeit, melyek szerint egy gombafaj (Fusarium oxysporum) is képes hasonlóra.

Valóban megoldás?

Lassan minden évre jut tehát egy effajta felfedezés, ami jelzi, hogy komoly társadalmi és ma már üzleti igény is lenne egy műanyagbontó csodaszerre, ha lehet, mellékhatások nélkül.

Miközben évente bukkan fel a hírekben egy egy újabb „műanyagevő” baktérium, a környezetvédő szervezetek mellett egyelőre a tudósok is inkább aggódnak, semmint bizakodnak a jövőt illetően, ugyanis mintegy 80 millió tonna polietilént termel az emberiség évente!!!