Az emberi szem másodpercenként átlagosan 10-12 képet tud továbbítani és analizálni. A látóközpont az egyes képeket általában a másodperc tizenötöd részéig tartja meg, így ha ezen időszak alatt újabb információt kap, az a folytonosság érzetét kelti bennünk. A legyek ugyanennyi idő alatt ennél jóval több vizuális információt is képesek feldolgozni, többek közt ezért nehéz lecsapni őket. 🙂
A legtöbb helyen azt olvashatjuk, hogy ha szemünk 1 másodperc alatt 24 képkockát lát, azt agyunk már mozgásként észleli. A némafilmes korszak első kamerái másodpercenként 14-16 képkocka sebességgel működtek, ami már elegendő volt a mozgásérzékeléshez, de még szaggatottan adta vissza a folyamatos mozgást.
A 24 képkockás „mítosz” hátterében azonban nem tudományos tények, hanem a filmkészítési gyakorlat áll. Tehát az, hogy végül miért épp a 24 FPS vált elfogadottá a filmiparban, részben a technikának, részben a megszokásnak köszönhetjük. (FPS a Frame Per Second rövidítése. Jelentése: képkocka per másodperc. Vagyis az adott mozgókép hány képkockát tartalmaz másodpercenként.)
