Éber Tamás, Author at KOLLABOR
Bringával Póstelekre

Bringával Póstelekre

Irány Póstelek!

Ennyi kényszerű otthonlét után vajon hova érdemes elindulni?

Jól esik végre bringára ülni, s nekivágni a környéknek a családdal vagy a haverokkal. Számos úti cél közül most válasszuk Pósteleket!

A főtértől az Élővíz-csatorna partján vezet az utunk nagyobbik része, végig az öreg fák alatt.

A csatorna egyébként mesterséges eredetű, kézzel ásták ki jó háromszáz éve, hogy építési fát úsztathassanak le rajta az akkor zajló építkezésekhez. Ma már szorosan hozzátartozik a város hangulatához, partján a Munkácsy múzeummal, a szoborsétánnyal és a népszerű fürdővel.


Éber Tamás felvétele

 

Még itt a városi szakaszon, mielőtt elérnénk az 1888-as nagy csabai árvíz után épített körgátat, elhaladunk a hajdani Ábrahámffy-kastély mellett, melynek emlékét még mindig őrzik az utcanevek, pedig már közel félezer éve lerombolták. Jelenleg épp kutatják ezt a témát, a múzeumi szakemberek elektromos tomográffal térképezik fel a környéket a kastély helyének megtalálására.

A csatorna partján a szép környezet miatt nem csak biciklizni, hanem kocogni, sétálni is érdemes, s a láthatjuk, hogy a pecások is kedvelik ezt a vizet.


Éber Tamás felvétele

 

Útközben, ha kedvünk tartja megállhatunk, lemehetünk a partra egy kicsit, kiépített pihenőhelyek is várnak minket ezen a közel hat és fél kilométeres távon, míg a Veszely-csárdához érünk.

A régi Fehér-Körös jobb partján állt régen egy Vesze nevű község, innen kapta a nevét a csárda, mely már a 19. század első felében is üzemelt, s kalandos története során a második világháborút megelőzően evangélikus árvaházként és iskolaként is szolgált. A csárdába nemcsak a különleges konyhája miatt érdemes betérni, de a nemrégen történt felújítása során kapott dizájnja miatt is, mely Kollaboros kollégáink, Györgyi és Márk munkáját dicsérik.


Éber Tamás felvétele

 

A Veszely csárdától még bő négy és fél kilométeres táv vár ránk, míg a Pósteleki kastélyromhoz érünk.

A biciklijeinket érdemes lezárni a Mókus csárdánál, s innen gyalog folytatni az utat. Az árnyas fák alatt sétálva dámszarvasokat láthatunk, a karámjukban pihenve. Az út mellett szépen kialakított pihenőhelyek egy kis piknikezésre csábítanak ugyan, de most már közel az úti cél, nem érdemes megállni.

A kastély még így teljesen romos állapotában is lenyűgöző… Bizonyára a Netflix sem véletlenül választotta az egyik sorozatához forgatási helyszínül a pósteleki kastélyromot és a közelben lévő volt autósmozi területét.


Éber Tamás felvétele

 

Póstelek évszázadokon át a Wenckheim család birtoka volt, majorságaiban fácánt és szarvasmarhát tenyésztettek.  A kastélyt Wenckheim Krisztina és férje Széchényi Antal építtették, kivitelezése 1906-ban indult és három év múlva a házaspár már be is költözhetett.


Korabeli felvétel

 

A 72 helyiségből álló kastély meleg víz ellátását és a reprezentatív helységek légfűtését az alagsorban elhelyezett kazán biztosította. Ez az óriási pincerendszer mai is bejárható, különleges érzés ezekben a terekben bolyongani egy kicsit. A lakószobákat a kastély fénykorában cserépkályhákkal fűtötték, melynek színe lakosztályonként eltérő volt, a plüsstapéta színéhez igazodott.  Az udvari oldalon lévő a rádió-szoba volt a grófnő kisszalonja, mögötte a zöld színű kárpittal és faburkolattal kialakított férfi kisszalon volt a pipázó.

 
Korabeli felvétel

 

A kastélyből lépcsősor vezetett le a másfél hektáron elterülő díszkertbe, ahol a szabályosan nyírt buxusbokrok geometrikus rendjét más örökzöldek, és magasabbra nyírt tiszafák tagolták. A díszkert igazi éke azonban az a 40.000 rózsatő volt, melynek nemcsak a látványa, hanem az illata is meghatározó élmény lehetett.


Korabeli felvétel

 

A kert nyugati része szolgált a test frissítésére, itt volt az úszómedence és a tavirózsákkal díszített csónakázótó. A kastély körül még egy 14 hektáros tájképi kertet is létesítettek.

Mindebből mára vajmi kevés maradt, ugyanis 1944 őszén a grófi család az Egyesült Államokba emigrált, a végleg magára hagyott kastélyt a II. világháború után államosították, értékeit széthordták, majd a kastélyparkot a honvédség tisztjei pihenőparkjaként használták. (Egyes források szerint robbantási gyakorlatokat is tartottak.)

A park körüli részt a közelmúltban rendbehozták, ennek során kialakítottak egy kis tavacskát is, benne egy pici szigetecskével. Ide úgy lehet bejutni, hogy kötél komppal húzzuk be magunkat. Jó itt megpihenni, s ránézni a hajdan szebb napokat megélt kastélyra.


Éber Tamás felvétele

 

A kastélyromról egyébként számos fotót találtok fenn a Google Térképen (https://goo.gl/maps/aiCydwJdKyyi5vSp9), s a műholdképen meg is nézhetitek a megmaradt falakat, s a kis tavacskát, benne szigettel.

Érdemes még egy túrát tenni a környéken a régi fák között, hatalmas erdő veszi körül a kastélyt ma is.

Visszafele indulva nézzük meg a háziállatokat az állatsimogatóban a Mókus csárda melletti részen, ahol a kerékpárokat hagytuk, majd vágjunk neki az útnak hazafele.

Jó kis program Póstelekre kirándulni biciklivel, beszéld meg a családoddal, barátaiddal, hogy guruljatok ki valamikor közösen.

Mi is az az illúzió?

Mi is az az illúzió?

Az illúzió (vagy érzékcsalódás) egy pszichológiai jelenség, amelynek során félreértelmezünk a valóságból érkező ingereket, azaz az agyban az érzékszervek által közvetített információ felhasználásával egy az objektív valóságtól eltérő reprezentáció keletkezik.

Illúziót bármelyik érzékszerv okozhat, ezért vannak optikai csalódások, hallási, szaglási, tapintási illúziók, valamint az időérzékkel és az egyensúly-érzékeléssel kapcsolatosak is. Jellemző az illúziókra, hogy az emberek többségénél ugyanazt a hatást, vagy nagyon hasonlót váltják ki. Az illúzióknak rendhagyó észlelésének vizsgálata gyakran tárgya a kísérleti pszichológiának, ezeken keresztül az észlelés mindennapi jelenségeinek megértéséhez is közelebb kerülünk. Sokszor a „trükk” ismerete sem képes eloszlatni az érzéki csalódást.

Az illúziók között a legszélesebb körben az optikai csalódások ismertek (pareidolia), ennek valószínűleg az az oka, hogy az érzékelésünkben a látás az egyik legmeghatározóbb érzékelésünk.

Köznapi értelemben az illúzió jelenthet bármilyen gondolatot, ami a valóságtól elrugaszkodott.

Néhány érdekes vizuális illúzió

 

Hermann-rács

Te is látod a villódzó sötét pontokat ezen a képen?

Fekete négyzetek hálózata, amelyeket fehér sávok választanak el egymástól. A fehér vonalak találkozásánál jön létre az illúzió.

A szemednek sem hihetsz mindig, hiszen az, ahogyan észleljük a világot, eltérhet a látottak valós fizikai tulajdonságaitól. A híres Hermann-rács illúzióban sötét pontok jelennek meg a vonalak metszéspontjában. Viszont ha ránézel valamelyikre, mint egy kis szellem, azonnal eltűnik.

Ludimar Hermann közel százötven évvel ezelőtt fedezte fel a róla elnevezett vizuális illúziót, melynek biológiai magyarázatára még további évtizedeket kellett várni.

Ponzo-illúzió

Hosszabbnak látod a felső vonalat?

Az egymás felé tartó egyenesekre keresztben elhelyezett, azonos hosszúságú szakaszok eltérő hosszúságúnak tűnnek.

A Ponzo-illúzió egy optikai csalódás, amely egy olasz pszichológus, Mario Ponzo nevéhez fűződik (1913). A fenti ábrán két közeledő vonal van, mint egy út lineáris kivetítése egy képen, amin úgy látjuk, hogy az út két széle a távolban összefut. Két egyenlő vízszintes vonal (kék színű) helyezkedik el az összefutó vonalak között – az egyik azok elejéhez és a másik azok végéhez közel –, amelyek nem egyenlő hosszúságúnak látszanak: a távolabbi vonal hosszabbnak tűnik. Ez valószínűleg abból a természetes képességünkből következik, hogy azt feltételezzük, hogy a tárgyak térben vannak.

Müller-Lyer illúzió

Milyennek látod a két nyilat?

 

Közel 130 évvel ezelőtt fedezte fel Franz Carl Müller-Lyer német szociológus-pszichológus a róla elnevezett vizuális illúziót, mely később az ő neve után Müller-Lyer-illúzóként vonult be a tudománytörténet lapjaira. A feladvány két vonalból áll: a felső, „befele nyilas” vonal hosszabbnak, az alsó, „kifele nyilas” vonal rövidebbnek tűnik. Azonban csak az észlelésünk tréfál meg minket, hiszen a valóságban pontosan ugyanolyan hosszúak a vonalak.

Fedezd fel a fotózást!

Fedezd fel a fotózást!

Szoktál fotózni a mobiloddal? És elégedett vagy a képeiddel? 

Kis odafigyeléssel észrevehetően jobb képeket lehet készíteni, ehhez érdemes megismerned pár egyszerű trükköt…

A mai okostelefonok a fotózás eddig soha nem látott szabadságát hozták el. Könnyen, gyorsan, plusz költségek nélkül készíthetsz fényképeket egy mindig nálad lévő eszközzel. Használd ki az ebben lévő lehetőségeket! 

Gondolj arra, hogy a fotózás több, mint az adott látvány megörökítése, egy jó fotóval érzelmeket, gondolatokat tudsz ébreszteni a nézőben. 

Ehhez csak annyit kell tenned, hogy használd tudatosan, kreatívan a fényképezőt.

Most ahhoz szeretnék néhány tanácsot adni, hogy érdemes elhelyezni a témádat a képen, megkomponálni a fotódat. 

A szimmetria szépsége

A szimmetrikus képek, tárgyak nyugalmat és szépséget ébresztenek a nézőben, érdemes ezt a hatást tudatosan használni. Fontos azonban, hogy ez akkor működik igazán, ha pontosan középről fotózol és teljesen szimmetrikus lesz a kép.

 

Harmadoló vonalak 

A szimmetrikus fotók nagyon ütősek tudnak lenni ugyan – azonban egy idő után unalmassá válnak…

Ha egy kis „élettel” szeretnéd megtölteni a képeidet, akkor a fotózandó fő témádat komponáld úgy a képre, hogy az ne középre, hanem valamelyik harmadoló vonalhoz kerüljön. 

Biztos te is észrevetted, hogy a mobilodon fotózáskor be tudsz állítani a képernyőre olyan segédvonalakat, amik három azonos részre osztják a képet függőlegesen és vízszintesen.

Általában, ha a fő témát ezen vonalak, illetve metszéspontok valamelyikéhez igazítjuk, akkor a kép érdekesebb lesz, sokkal jobb, mint ha egyszerűen középre helyeznénk. 

Háromszög kompozíció

A festők is nagyon régóta használják azt a trükköt, hogy a témát úgy rendezik el, hogy azok egy háromszögbe foglalhatók legyenek. Ennek az úgynevezett „háromszög kompozíciónak” a látványa ugyanis kellemes hatást kelt a nézőben. Használjuk mi is ezt a hatást bátran! 

Nem is kell teljesen egyenes oldalúnak lenni a háromszögnek, vagy szabályosnak…

          

Horizontvonal

Figyelj rá mindig fényképezéskor, hogy a horizontvonal vízszintes legyen! Ha kicsit meg van dőlve a kép, akkor nem azt a hatást kelti a nézőben, hogy milyen kreatív az alkotó, hanem milyen igénytelen a fotós.

Ha újszerű, meghökkentő hatást szeretnél elérni, akkor fordítsd el a gépet bátran, látszódjon egyértelműen, hogy egy szándékos megoldásról van szó. Légy kreatív ebben is!

Nézőpont

A fényképezőt azonban nem csak elforgatni szabad bátran, hanem a földre letenni, a fejed fölé emelni is… 

Akik fotózni kezdenek, azok jellemzően mindent szemmagasságból fotóznak le. Szakadj el ettől, és keress minél érdekesebb nézőpontokat!

A nézőpontokkal érzelmi állapotokat is kifejezhetsz. Ha alulról fotózol valamit, akkor hatalmasabbnak tűnik, ha felülről, akkor kisebbnek, védtelenebbnek.

        

Térérzet növelése

Ha a fő témád úgy jelenik meg a képen, hogy az előtérben is látható valami (például egy fa vagy egy személy), s a téma mögött a háttérben is van például egy hegy vagy egy épület, akkor az segíti megteremteni a térbeliség illúzióját, növeli a térérzetet a képen, összességében érdekesebb lesz a fotó.

Csőhatás

Biztos te is láttál már olyan fotót, ahol a kép szélei elsötétülnek. Ez jelenség eredetileg a fényképezőgépek lencséjének hibája volt, „vignettálásnak” nevezik. Bár a mai lencsékre ez ma már nem jellemző, mégis megtalálod valószínűleg a mobilodon utólagos filterként, mert az elsötétedő részek lekerekítik a kép szélét, és úgynevezett csőhatást hoznak létre, ami a középpont felé tereli a néző szemét.

Ezt a hatást nem csak vignettálással hozhatod létre, hanem úgy is, hogy például egy növény belógó leveles ágaival kerekíted le a kép szélét. Az esküvőfotósok egyik kedvelt trükkje ez.

Vezetővonalak

A néző szemét másképp is vezethetjük a képen. Szépen kiemelhetjük a fő témánkat úgy, ha a képen megjelenő vonalak egy irányba, a téma felé mutatnak. 

Ismétlődő motívumok

Keresd a ritmust a kép komponálasakor. Izgalmasak ugyanis  az ismétlődő motívumok (oszlopsor, bóják, útszéli fák…). 

  

Ez az utolsó kép különösen érdekes, mert itt a ritmust maga a fő téma, az oroszlánszobor töri meg.

Használd bátran az itt bemutatott trükköket, fotózz tudatosan!