Ember és környezete Archives | KOLLABOR
Filmes tábor Békéscsabán – 2020

Filmes tábor Békéscsabán – 2020

Éber Tamás foglalkozásvezető beszámolója a 2020-as filmes nyári táborról.

Tudtad, hogy idén nyáron öt héten keresztül filmeztünk a gyerekekkel a Kollaborban?

Már az sem volt szokványos, hogy egy online vetélkedőn való eredményes részvétellel lehetett bejutni a táborokba, s itt lézervágással, 3D nyomtatással, robotprogramozással, videójáték készítéssel, a konyhában pedig a Zero waste-tel ismerkedhettek meg, emellett még egy rendhagyó angol nyelvi tábor is várta a résztvevőket.

A mi táborunk a „Békéscsaba vlogger szemmel” nevet viselte. Úgy hozta azonban az élet, hogy a vloggerkedés részt valahogy mindig elengedtük, s Békéscsaba is jellemzően csak helyszínéül szolgált a forgatásoknak. Igyekeztem ugyanis a téma- és zeneválasztásukat rugalmasan kezelni, hogy magukénak érezzék a kisfilmeket, mert így szívvel-lélekkel vettek részt a készítésében.

Az derült ki, hogy a tábor elnevezése elsősorban a 4.- 6. osztályosoknak volt hívószó. Nekik – életkorukból adódóan – jellemzően a kalandok-kalózok-kémek világa, a videójátékok, szuperhősök jelentik a filmeket – naná, hogy ilyenek akartak csinálni ők is! Sose gondoltam volna, hogy ennyi árkon-bokron keresztül való menekülést kell majd felvennem J… (A titkolt vágyam pedig az volt, hogy majd esetleg közösen kiválasztott dalszöveg vagy vers részleteket gondolunk újra filmes szemmel – de talán majd az ősszel induló filmes szakkörünkön kipróbálhatjuk ezt is.)

A jellemzően 6- 8 fős csoportokkal négy napon át, napi négy órát töltöttünk együtt, ennyi időnk volt a kisfilmek létrehozására. Minden nap egy kis közös játékkal indult, ami segítette, hogy a gyerekek mihamarabb csapattá kovácsolódjanak össze. Talán a közös történetalkotások voltak ezek közül a legviccesebbek, néha egészen vad cselekményeket raktak össze úgy, hogy mindenki hozzátett egy mondatot az előzőhöz. Ez jó kis ráhangolódás volt a forgatókönyvek közös kitalálásához.

Az első két nap alatt ugyanis végig csiszolgattuk az alapötleteket és helyzetgyakorlatokon keresztül gyakoroltuk az egyszerűsített forgatókönyvek, storyboardok készítését.

 Emellett különböző kreatív feladatokon keresztül ismerkedtek meg a fotózás és filmezés alapjaival: a kompozíciókkal, a képkivágásokkal, a kamera helyzetével, mozgatásával, stabilizálásával, beállításaival. Ezekhez kapcsolódóan mindig kimentünk a ligetbe és az Élővíz csatorna mellé.

Ráhangolódásként játszottunk még a Vloggervadász helyismereti társasjátékkal is, mely az első kisfilm ihletője lett.

A harmadik nap már forgattunk is. A forgatási napok mindig nagyon izgalmasak voltak, a kis videókat nézve, biztos átjön, hogy mennyire élvezték a gyerekek a filmezést, a szereplést. Pedig csak otthonról hozott jelzésértékű kellékekkel, a könyvtárban és környékén, a ligetben és a belvárosban készült, néha erősen improvizálva, gyakorlatilag nulla költségvetésből. Egy alkalom volt csak, mikor Póstelekre kirándultunk, a Gyalog Galopp békéscsabai változatát leforgatni. A rendezésbe is beleszólhattak a gyerekek, gyakran tök jó ötletekkel jöttek, s a kamerázásból is kivehették a részüket (bár azt általában én kezeltem), s néha Éber Boldizsár volt az operatőr.

Az utolsó nap vágtuk meg a filmeket. A vágási technikákkal, trükkökkel már előtte megismerkedtünk néhány jópofa Broadtest oktatófilm segítségével, de most már – a vágóprogrammal való gyors ismerkedés után – élesben kellett kipróbálniuk magukat. 2-3 fős csoportokban vágták meg a maguk változatát a felvett (már kiválogatott) anyagokból, majd ezeket akár haza is vihették magukkal pendrive-jukon. Miközben segítettem nekik a program kezelésében, megvágtam én is a filmeket, végül ezek kerültek fel a Kollabor youtube csatornájára.

Az elkészült kisfilmek premierje és a különböző táborokban elkészült alkotások bemutatása még aznap lezajlott a táborzáró rendezvényen a szülők, s a meghívott ismerősök előtt.

Úgy gondolom, hogy sok élménnyel gazdagodtak a résztvevők, s játszva jutottak hasznos ismeretekhez.

Le a kalappal különben ezek a jellemzően 10-12 éves korú gyerekek előtt, akik gyakorlatilag minden előképzettség nélkül, az ő ötletükből, az ő szereplésükkel, általuk vágva négy nap alatt készítették el a saját kisfilmjüket, amit haza is vihettek. Persze maradhattak benne kisebb hibák, utólag még bele lehetne nyúlni, de szerintem így hiteles ez a tíz kisfilm.

Én mindenesetre nagyon élveztem ezeket a táborokat.

 

 

Hogyan verik át az agyunkat a gyorsan pörgő képek?

Hogyan verik át az agyunkat a gyorsan pörgő képek?

 

Az emberi szem másodpercenként átlagosan 10-12 képet tud továbbítani és analizálni. A látóközpont az egyes képeket általában a másodperc tizenötöd részéig tartja meg, így ha ezen időszak alatt újabb információt kap, az a folytonosság érzetét kelti bennünk. A legyek ugyanennyi idő alatt ennél jóval több vizuális információt is képesek feldolgozni, többek közt ezért nehéz lecsapni őket. 🙂

A legtöbb helyen azt olvashatjuk, hogy ha szemünk 1 másodperc alatt 24 képkockát lát, azt agyunk már mozgásként észleli. A némafilmes korszak első kamerái másodpercenként 14-16 képkocka sebességgel működtek, ami már elegendő volt a mozgásérzékeléshez, de még szaggatottan adta vissza a folyamatos mozgást.

A 24 képkockás „mítosz” hátterében azonban nem tudományos tények, hanem a filmkészítési gyakorlat áll. Tehát az, hogy végül miért épp a 24 FPS vált elfogadottá a filmiparban, részben a technikának, részben a megszokásnak köszönhetjük. (FPS a Frame Per Second rövidítése. Jelentése: képkocka per másodperc. Vagyis az adott mozgókép hány képkockát tartalmaz másodpercenként.)

Mi köze Békéscsabához Munkácsy Mihálynak, a világhírű festőnek?

Mi köze Békéscsabához Munkácsy Mihálynak, a világhírű festőnek?

Munkácsy Mihály (Munkács, 1844. február 20. – Endenich, 1900. május 1.) és Békéscsaba történetét az 1848-49-es forradalom és szabadságharctól kell kezdeni. Ebben az időben Munkácsy édesapja, Lieb Mihály Munkács rendfenntartásért felelős tanácsának tagja volt. A család 1848 végén Miskolcra költözött, mivel a családfő biztonságos helyen akarta tudni a családját. Az apát a forradalomban történt szerepvállalása és a Kossuth-kormánynak végzett szolgálatai miatt börtönbüntetésre ítélték. Mihály négyévesen édesanyjával és testvéreivel Cserépváraljára került nagybátyjához, Reök Antalhoz.

Nagyon fiatalon elvesztette szüleit, édesanyja 1850. január 12-én, röviddel ezután, 1852. május 14-én édesapja is elhunyt. A család döntésének megfelelően az ekkor 8 éves gyermek rögtön Békéscsabára került anyai nagybátyjához, Reök István ügyészhez, akik az evangélikus kistemplomtól három házra lévő Sztraka-házban éltek. Húga, Gizella szintén Békéscsabán talált otthonra nagynénjüknél, Reök Karolinánál, vagyis Sarolta néni és a Steiner család fogadta be.

Munkácsy ideje nagy részét húgával és a Steiner-családdal töltötte Csaba egyik legimpozánsabb nemesi kúriájában, ifj. Omaszta Zsigmond szomszédságában. 1852. december 6-án betyártámadás érte a kúriát. Sarolta néni egy hónappal később belehalt a fizikai megpróbáltatásokba és a sokkhatásba. Az ő halálával Munkácsy gyermekkorának talán legszebb időszaka zárult le. 

Nem sokkal ezután nagybátyjával egy nagyobb lakásba költöztek a város főterén. Munkácsy olyan jó viszonyba került a szomszédban élő Vidovszky-családdal, hogy nagybátyjához már csak esténként járt haza, s leírása szerint Vidovszkyné Urszinyi Karolina úgy kezelte őt, mint édes gyermekét. A Vidovszky-testvérekben igaz barátokra talált, így nagy törést jelentett életében a testvérek elköltözése Békéscsabáról.

Reök István 1855. január 6-án a fiút Lang György békéscsabai asztaloshoz adta, inasnak. A fiú 10–12 órákat dolgozott és ellátása is rossz volt. Miután keserves inasévei leteltek, 1858. május 2-án szabadult fel. Ugyanez év novemberében Aradra ment, ahol Albrecht Ferdinánd műhelyében volt segéd. Koplalás mellett nyomorban tengődött, a nélkülözések miatt súlyosan megbetegedett, majd 1860 végén visszatért az ekkor már Gyulán lakó nagybátyjához.

Gyógyulása alatt, 1861-ben rajzolni tanult Karl Fischertől. Munkácsy élvezte a rajzolgatást és Fischernél megismerkedett Szamossy Elekkel, aki pártfogásába vette, s festeni tanította a Wenckheim-kastélyban, ahol akkoriban családi képek készítésével bízták meg. Sokat festett, így 1863 májusában elegendő vagyonnal rendelkezett ahhoz, hogy útnak indulhasson.

Közel kétéves pesti tartózkodása után egy ideig Bécsben tanult. Később nagybátyja hívására Gerendáson telepedett le. Első festményei a Levélolvasás, a Fonó leány, az Estebéd a pusztán és a Búsuló betyár is itt születtek, Csabán pedig megfestette Vidovszky Jánost, feleségét és leányukat.

Miután elegendő pénzt gyűjtött, újra Münchenbe ment tanulni és dolgozni, évről-évre egyre kevesebbet tartózkodott Békés megyében. Egy sikeres pályázatnak köszönhetően Düsseldorfban folytatta tanulmányait. Tanárai felismerték, hogy Munkácsyhoz az életképek állnak közel, ennek eredményei az Ásító inas és a Siralomház című festmények. Utóbbinak köszönhetően világhírnévre tett szert.

  1. július 9-én, Reök István öngyilkosságával a Munkácsyt Békéscsabához kötő szál megszakadt. Külföldön – elsősorban Franciaországban élt. Bár Magyarországra párszor hazajött, Békéscsabára csak 1890-ben jutott el az október 6-i megemlékezés alkalmával. Az itt töltött idő alatt felkereste gyermek- és fiatalkorának összes fontos színterét, s anyagot is gyűjtött készülőben lévő, Honfoglalás című képéhez. Utóbbi kapcsán 1892-ben is megfordult a városban, s valószínűleg ez volt az utolsó alkalom, hogy Békéscsabán járt.

Munkácsy Mihály, zseniális tehetségű festő Békéscsabán vett kezébe először ecsetet és innen indulva jutott el a világhírig. Békéscsaba város rendkívül büszke a mesterre, emlékét őrzi a róla elnevezett múzeum és a világon egyedülálló emlékház. Szobor és közterület is emlékezteti az arra járót a mester Békéscsabán töltött meghatározó éveire.

Bringával Póstelekre

Bringával Póstelekre

Irány Póstelek!

Ennyi kényszerű otthonlét után vajon hova érdemes elindulni?

Jól esik végre bringára ülni, s nekivágni a környéknek a családdal vagy a haverokkal. Számos úti cél közül most válasszuk Pósteleket!

A főtértől az Élővíz-csatorna partján vezet az utunk nagyobbik része, végig az öreg fák alatt.

A csatorna egyébként mesterséges eredetű, kézzel ásták ki jó háromszáz éve, hogy építési fát úsztathassanak le rajta az akkor zajló építkezésekhez. Ma már szorosan hozzátartozik a város hangulatához, partján a Munkácsy múzeummal, a szoborsétánnyal és a népszerű fürdővel.


Éber Tamás felvétele

 

Még itt a városi szakaszon, mielőtt elérnénk az 1888-as nagy csabai árvíz után épített körgátat, elhaladunk a hajdani Ábrahámffy-kastély mellett, melynek emlékét még mindig őrzik az utcanevek, pedig már közel félezer éve lerombolták. Jelenleg épp kutatják ezt a témát, a múzeumi szakemberek elektromos tomográffal térképezik fel a környéket a kastély helyének megtalálására.

A csatorna partján a szép környezet miatt nem csak biciklizni, hanem kocogni, sétálni is érdemes, s a láthatjuk, hogy a pecások is kedvelik ezt a vizet.


Éber Tamás felvétele

 

Útközben, ha kedvünk tartja megállhatunk, lemehetünk a partra egy kicsit, kiépített pihenőhelyek is várnak minket ezen a közel hat és fél kilométeres távon, míg a Veszely-csárdához érünk.

A régi Fehér-Körös jobb partján állt régen egy Vesze nevű község, innen kapta a nevét a csárda, mely már a 19. század első felében is üzemelt, s kalandos története során a második világháborút megelőzően evangélikus árvaházként és iskolaként is szolgált. A csárdába nemcsak a különleges konyhája miatt érdemes betérni, de a nemrégen történt felújítása során kapott dizájnja miatt is, mely Kollaboros kollégáink, Györgyi és Márk munkáját dicsérik.


Éber Tamás felvétele

 

A Veszely csárdától még bő négy és fél kilométeres táv vár ránk, míg a Pósteleki kastélyromhoz érünk.

A biciklijeinket érdemes lezárni a Mókus csárdánál, s innen gyalog folytatni az utat. Az árnyas fák alatt sétálva dámszarvasokat láthatunk, a karámjukban pihenve. Az út mellett szépen kialakított pihenőhelyek egy kis piknikezésre csábítanak ugyan, de most már közel az úti cél, nem érdemes megállni.

A kastély még így teljesen romos állapotában is lenyűgöző… Bizonyára a Netflix sem véletlenül választotta az egyik sorozatához forgatási helyszínül a pósteleki kastélyromot és a közelben lévő volt autósmozi területét.


Éber Tamás felvétele

 

Póstelek évszázadokon át a Wenckheim család birtoka volt, majorságaiban fácánt és szarvasmarhát tenyésztettek.  A kastélyt Wenckheim Krisztina és férje Széchényi Antal építtették, kivitelezése 1906-ban indult és három év múlva a házaspár már be is költözhetett.


Korabeli felvétel

 

A 72 helyiségből álló kastély meleg víz ellátását és a reprezentatív helységek légfűtését az alagsorban elhelyezett kazán biztosította. Ez az óriási pincerendszer mai is bejárható, különleges érzés ezekben a terekben bolyongani egy kicsit. A lakószobákat a kastély fénykorában cserépkályhákkal fűtötték, melynek színe lakosztályonként eltérő volt, a plüsstapéta színéhez igazodott.  Az udvari oldalon lévő a rádió-szoba volt a grófnő kisszalonja, mögötte a zöld színű kárpittal és faburkolattal kialakított férfi kisszalon volt a pipázó.

 
Korabeli felvétel

 

A kastélyből lépcsősor vezetett le a másfél hektáron elterülő díszkertbe, ahol a szabályosan nyírt buxusbokrok geometrikus rendjét más örökzöldek, és magasabbra nyírt tiszafák tagolták. A díszkert igazi éke azonban az a 40.000 rózsatő volt, melynek nemcsak a látványa, hanem az illata is meghatározó élmény lehetett.


Korabeli felvétel

 

A kert nyugati része szolgált a test frissítésére, itt volt az úszómedence és a tavirózsákkal díszített csónakázótó. A kastély körül még egy 14 hektáros tájképi kertet is létesítettek.

Mindebből mára vajmi kevés maradt, ugyanis 1944 őszén a grófi család az Egyesült Államokba emigrált, a végleg magára hagyott kastélyt a II. világháború után államosították, értékeit széthordták, majd a kastélyparkot a honvédség tisztjei pihenőparkjaként használták. (Egyes források szerint robbantási gyakorlatokat is tartottak.)

A park körüli részt a közelmúltban rendbehozták, ennek során kialakítottak egy kis tavacskát is, benne egy pici szigetecskével. Ide úgy lehet bejutni, hogy kötél komppal húzzuk be magunkat. Jó itt megpihenni, s ránézni a hajdan szebb napokat megélt kastélyra.


Éber Tamás felvétele

 

A kastélyromról egyébként számos fotót találtok fenn a Google Térképen (https://goo.gl/maps/aiCydwJdKyyi5vSp9), s a műholdképen meg is nézhetitek a megmaradt falakat, s a kis tavacskát, benne szigettel.

Érdemes még egy túrát tenni a környéken a régi fák között, hatalmas erdő veszi körül a kastélyt ma is.

Visszafele indulva nézzük meg a háziállatokat az állatsimogatóban a Mókus csárda melletti részen, ahol a kerékpárokat hagytuk, majd vágjunk neki az útnak hazafele.

Jó kis program Póstelekre kirándulni biciklivel, beszéld meg a családoddal, barátaiddal, hogy guruljatok ki valamikor közösen.

Mi is az az illúzió?

Mi is az az illúzió?

Az illúzió (vagy érzékcsalódás) egy pszichológiai jelenség, amelynek során félreértelmezünk a valóságból érkező ingereket, azaz az agyban az érzékszervek által közvetített információ felhasználásával egy az objektív valóságtól eltérő reprezentáció keletkezik.

Illúziót bármelyik érzékszerv okozhat, ezért vannak optikai csalódások, hallási, szaglási, tapintási illúziók, valamint az időérzékkel és az egyensúly-érzékeléssel kapcsolatosak is. Jellemző az illúziókra, hogy az emberek többségénél ugyanazt a hatást, vagy nagyon hasonlót váltják ki. Az illúzióknak rendhagyó észlelésének vizsgálata gyakran tárgya a kísérleti pszichológiának, ezeken keresztül az észlelés mindennapi jelenségeinek megértéséhez is közelebb kerülünk. Sokszor a „trükk” ismerete sem képes eloszlatni az érzéki csalódást.

Az illúziók között a legszélesebb körben az optikai csalódások ismertek (pareidolia), ennek valószínűleg az az oka, hogy az érzékelésünkben a látás az egyik legmeghatározóbb érzékelésünk.

Köznapi értelemben az illúzió jelenthet bármilyen gondolatot, ami a valóságtól elrugaszkodott.

Néhány érdekes vizuális illúzió

 

Hermann-rács

Te is látod a villódzó sötét pontokat ezen a képen?

Fekete négyzetek hálózata, amelyeket fehér sávok választanak el egymástól. A fehér vonalak találkozásánál jön létre az illúzió.

A szemednek sem hihetsz mindig, hiszen az, ahogyan észleljük a világot, eltérhet a látottak valós fizikai tulajdonságaitól. A híres Hermann-rács illúzióban sötét pontok jelennek meg a vonalak metszéspontjában. Viszont ha ránézel valamelyikre, mint egy kis szellem, azonnal eltűnik.

Ludimar Hermann közel százötven évvel ezelőtt fedezte fel a róla elnevezett vizuális illúziót, melynek biológiai magyarázatára még további évtizedeket kellett várni.

Ponzo-illúzió

Hosszabbnak látod a felső vonalat?

Az egymás felé tartó egyenesekre keresztben elhelyezett, azonos hosszúságú szakaszok eltérő hosszúságúnak tűnnek.

A Ponzo-illúzió egy optikai csalódás, amely egy olasz pszichológus, Mario Ponzo nevéhez fűződik (1913). A fenti ábrán két közeledő vonal van, mint egy út lineáris kivetítése egy képen, amin úgy látjuk, hogy az út két széle a távolban összefut. Két egyenlő vízszintes vonal (kék színű) helyezkedik el az összefutó vonalak között – az egyik azok elejéhez és a másik azok végéhez közel –, amelyek nem egyenlő hosszúságúnak látszanak: a távolabbi vonal hosszabbnak tűnik. Ez valószínűleg abból a természetes képességünkből következik, hogy azt feltételezzük, hogy a tárgyak térben vannak.

Müller-Lyer illúzió

Milyennek látod a két nyilat?

 

Közel 130 évvel ezelőtt fedezte fel Franz Carl Müller-Lyer német szociológus-pszichológus a róla elnevezett vizuális illúziót, mely később az ő neve után Müller-Lyer-illúzóként vonult be a tudománytörténet lapjaira. A feladvány két vonalból áll: a felső, „befele nyilas” vonal hosszabbnak, az alsó, „kifele nyilas” vonal rövidebbnek tűnik. Azonban csak az észlelésünk tréfál meg minket, hiszen a valóságban pontosan ugyanolyan hosszúak a vonalak.

Zoetróp – a mozgás illúziója

Zoetróp – a mozgás illúziója

Belegondoltatok már abba, hogy az a világ, amit érzékelünk, és a teljes valóságnak hisszük, valójában csak egy kis szelete a valóságnak, annak egy része is csak illúzió? Azt biztos tudod, hogy a kutyának jobb a szaglása, a macskának a látása, mint a miénk. Nem látjuk a röntgen sugarakat, a mikrohullámú és a rádió hullámokat, csak egy szűk szeletét a létező teljes  spektrumnak.

Nincs ez másként a hallásunkkal sem…  Ráadásul az észlelt információk feldolgozásakor az agyunk gyakran becsap minket, egy illúzió részesei leszünk. Az egyik ilyen trükkje az agyunknak, hogy az állóképek gyors egymás utáni látványát az agyunk folyamatos mozgásnak érzékeli. Már a másodpercenkénti 20 képkocka sebesség elég a hatás eléréséhez. Agyunknak ezen a trükkjén alapul minden mozi, animáció és film is. Ma már a digitális világunkban mozgóképeket látunk mindenhol, de már régen, filmezés feltalálása, és az elektromosság használata előtt is feltaláltak mindenféle kütyüket, hogy a mozgás illúziójának varázslatát meg tudják teremteni.

Az egyik ilyen találmány volt az „Élet Kereke”, a ZOETRÓP. A zoetróp szó a  zoé, “élet”, és a tropos, “forgás” görög szavakból tevődik össze, “az élet kerekeként” kell értelmezni. Egy olyan forgó hengerből áll, aminek az oldalán keskeny függőleges bevágások vannak. A bevágások alatt a henger belső oldalán egy mozgás különböző fázisainak fotói, rajzai vannak. A néző a forgó henger bevágásain át nézi a henger belsejében a szemközti oldalon található képeket. A felhasználó a képek gyors egymásutánját látja, ami megjeleníti a mozgást.

Egy egyszerűbb zoetrópot te is készíthetsz magadnak, ha megtetszett neked, az interneten találsz hozzá videókat, amik segítenek.

Ha bevállalod, hogy készítesz magadnak egy zoetrópot, akkor fontos tudnod, hogy van érdekes tulajdonsága, mégpedig az, hogy a képek vékonyabbnak látszanak, mint valójában, amikor mozgásban látjuk őket a bevágásokon keresztül. Emiatt a képek készítésekor kell kicsit „ducibbra” formálni őket (hordótorzítással).