Megújulónak nevezzük azokat az energiaforrásokat, amelyek a természetben eredendően előfordulnak, és kinyerésükkel nem okozzuk csökkenésüket a természetben. Nem elvesszük azt, hanem használjuk. Tehát közös jellemzői, hogy hasznosításuk során nem csökken a forrásuk, későbbiekben ugyanolyan módon termelhető belőlük energia. Ilyen energiaforrás a szél-, a nap-, a víz-, a geotermikus energia és a biomassza. Ezen energiák befogása legtöbb esetben jóval kisebb környezetszennyezéssel is járnak, mint a hagyományos, pl. fosszilis energiahordozók (kőolaj, földgáz, szén) használata.
A világ energiaigénye rohamosan nő. Az egyik legfontosabb kérdés a jövőre nézve, tudunk-e úgy áramot, hőt, vagy üzemanyagot előállítani, hogy azzal ne éljük fel tartalékainkat, és ne legyen káros mellékterméke, illetve évezredek alatt sem lebomló hulladéka. A megújuló energiaforrások épp ezekre adnak megoldásokat.
Megújuló energiaforrásokról fajtái
Napenergia
A Napban lejátszódó magfúziós folyamatok során keletkezett energiát napenergiának nevezzük. A Nap által kisugárzott energia töredéke érkezik a Földünkre, mégis az emberiség teljes energiafelhasználásának majdnem 20 ezerszerese érkezik hozzánk. A napenergia hasznosításának két fő útja van: passzív és aktív. Passzív hasznosítás során az épületeket úgy tervezik, hogy a legoptimálisabban gyűjtse be a napsugárzásból származó energiát, ezáltal az épületek fűtési költségeit csökkentik. Az aktív hasznosítás során speciális eszközök segítségével gyűjtik be az értékes energiát. Ilyen eszközök a napkollektorok, amik a hőenergiát hasznosítják, a napelemek pedig a fényt elektromos energiává alakítják át.
Szélenergia
A levegő földfelszínhez viszonyított mozgását nevezzük szélenergiának. Ez a légkörben keletkező nyomáskülönbségek során jön létre. A légmozgás hasznosítása közvetlen munkavégzésre, vagy elektromos energia előállítására kialakított, szélturbinával meghajtott villamos generátor segítségével történik. Ahhoz hogy a szélerőművek telepítése gazdaságos legyen, olyan helyre kell telepíteni, ahol a szél sokat fúj, és annak sebessége eléri a 4m/s-ot. Ilyen helyek a tengerpartok, hegyvidékek, a passzát és monszun éghajlati övezet vidékei.
Vízenergia
A vízenergia hasznosítása a leghosszabb múltú a természeti erőforrások közül. A mechanikai energia hasznosításaként már az ókorban is jelen volt, a villamosenergia-szolgáltatásnak pedig a kezdetektől fontos szereplője. Megújuló energiaforrásként a vízenergia az áramszolgáltatás kezdetétől villamos energia előállítására szolgál. Jellegénél fogva szerepe a villamosenergia-ellátás terén elsődleges. A ma ismert trendek alapján fontossága e tekintetben a jövőben is hasonló marad. A lefelé folyó víz erejét már önmagában is felhasználhatjuk elektromos áram előállítására. A nagy vízhozamú és nagy esésű folyók mentén ezért sokszor tározó nélküli vízi erőműveket üzemeltetnek, melyek a rajtuk átzúduló nagy tömegű víz mozgási energiájából elektromos áramot fejlesztenek. A hegyekben gyakran duzzasztó tároló építésével használják ki a nagy magasságkülönbségekből adódó lehetőségeket. A víztömeget azután a nehézségi erő kihasználásával víznyomócsöveken át vezetik le a hegyről. Az alsó szakaszon ez vízturbinákat hajt meg, melyek egy erőmű generátorán keresztül elektromos áramot fejlesztenek. A víztározók így gyakorlatilag egyszerre víz- és energiatárolók. Ezeket az erőműveket éppen ezért víztározó műveknek is hívjuk.
Geotermikus energia
Geotermikus energiának nevezzük, a Föd belsejében radioaktív folyamatokból keletkező, a felszín alatti hőáramban meghatározott szintig feljutó, és ott a kőzetekben tárolódó energiát. Magyarország adottságait tekintve, geotermikus nagyhatalom, Kína után, mi vagyunk a másodikak. Országunk alatt közel 30000 MW hőenergia található, de Magyarország nem él ezzel a lehetőséggel. A Föld belseje 1000-5000 C között mozog, mindenhol van hő, viszont nem mindenhol gazdaságos a termelés. A Geotermikus gradiensnek el kell érnie a 33 métert ahhoz, hogy megérje. Érdekességképpen országunkban ez az érték 20 méter. A geotermikus energiákat hőszivattyúval lehet legjobban alkalmazni. Ezek képesek a pár fokos vízből, talajból olcsó meleg vizet előállítani. A hőszivattyú nagy előnye, hogy nem függ napsütéstől és évszakoktól, ám függ a villamos hálózattól, mivel villamos energiával működik. Geotermikus hő kinyerésének egyik módja a villamos áramot termelő hőerőművek, a másik közvetlenül fűtésre használva.
A biomassza
Energetikai szempontból – az élő szervezetekből származó, folyamatosan újratermelődő, energiatermelésre felhasználható anyagokat jelenti.
Máig legelterjedtebb ezek közül a fa, de ide tartoznak a mezőgazdasági termelésből visszamaradt növényi hulladékok, állati termékek, az ipari és kommunális éghető hulladékok, valamint azok a növények is, amelyek magvaiból üzemanyagot lehet gyártani. Fontos eszköze az globális felmelegedés csökkentésének, mert szén-dioxid semleges, vagyis elégetésekor csak annyi szén-dioxid termelődik, amennyit a növényi fotoszintézis felhasznált. Magas energiatartalma miatt (kb. 50 – 60% metán) energiatermelésre lehet hasznosítani.
A feleslegessé váló műanyag flakonok óriási környezetvédelmi problémát jelentenek világszerte. Egy londoni startup vállalkozás, a Skipping Rocks Lab ennek megoldására fejlesztette ki a biológiailag lebomló, de akár meg is ehető “vízbuborékot”, mely hatalmas áttörést jelenthetne a műanyaghulladék csökkentésében.
Rodrigo García González (akit Guillaume Couche és Pierre Paslier segített) az Ooho nevet viselő találmánnyal elnyerte az Európai Unió 20 ezer eurós fenntarthatósági díját, így remélhetőleg a „vizesbuborékot” tovább tudják fejleszteni és hamarosan piacra is kerülhet.
Sokan felismerték, hogy pl. a nagyobb futóversenyek után maradó műanyagszemét mennyisége igen jelentős. A 2019-es londoni maratonon először osztogattak biológiailag lebomló, ehető vízgömböket a résztvevőknek, élesben tesztelve a találmányt. A teszt eredményeképpen sikerült a PET palackok mennyiségét 920 ezerről 704 ezerre csökkenteni a versenyen, ami sajnos azért még így is rengeteg.
A buborék úgy készül, hogy a vizet gömb alakúra fagyasztják, és ezt a jéglabdát kalcium-klorid oldatba mártják, amely zselés réteget képez a jég felületén. Ezt követően barna algakivonatból álló oldatba helyezik, amely második membránként tovább erősíti a bevonatot. Hosszú algafürdőt követően a héj egyre vastagabbá és erősebbé válik – írja a Smithonian Intézet magazinja. A jéggé fagyasztás azért fontos, hogy a kalcium-klorid és az alga a membránban maradjon, és ne oldódjon bele a folyadékba. A szobahőmérsékleten folyékonnyá váló vízhez egy apró harapással, vagy bármilyen, nagyobb erőhatás kifejtésével hozzáférhetünk, sőt a megmaradó membránt akár el is fogyaszthatjuk. Akik kissé viszolyognak az elfogyasztásától, azoknak sem kell aggódniuk, hiszen az anyag gyorsan lebomlik, és nem szennyezi a környezetet. Az Ooho, ahogy feltalálója is mondta, még nem tökéletes, de valóban ígéretes alternatívának tűnik a környezetet szennyező PET-palackok helyett, ugyanis az algából készült csomagolás egy hónap alatt teljesen lebomlik.
Az algacsomagolást már gyorséttermi salátaöntetek és szószok (pl. ketchup) csomagolására is kifejlesztették, de itt nem állnak meg. Zöldség- és gyümölcstároló hálókat, valamint egyéb hőre zárható fóliákat és tasakokat fejlesztenek és gyártanak, hogy kiválthassák a műanyagokat.
Ennyi kényszerű otthonlét után vajon hova érdemes elindulni?
Jól esik végre bringára ülni, s nekivágni a környéknek a családdal vagy a haverokkal. Számos úti cél közül most válasszuk Pósteleket!
A főtértől az Élővíz-csatorna partján vezet az utunk nagyobbik része, végig az öreg fák alatt.
A csatorna egyébként mesterséges eredetű, kézzel ásták ki jó háromszáz éve, hogy építési fát úsztathassanak le rajta az akkor zajló építkezésekhez. Ma már szorosan hozzátartozik a város hangulatához, partján a Munkácsy múzeummal, a szoborsétánnyal és a népszerű fürdővel.
Éber Tamás felvétele
Még itt a városi szakaszon, mielőtt elérnénk az 1888-as nagy csabai árvíz után épített körgátat, elhaladunk a hajdani Ábrahámffy-kastély mellett, melynek emlékét még mindig őrzik az utcanevek, pedig már közel félezer éve lerombolták. Jelenleg épp kutatják ezt a témát, a múzeumi szakemberek elektromos tomográffal térképezik fel a környéket a kastély helyének megtalálására.
A csatorna partján a szép környezet miatt nem csak biciklizni, hanem kocogni, sétálni is érdemes, s a láthatjuk, hogy a pecások is kedvelik ezt a vizet.
Éber Tamás felvétele
Útközben, ha kedvünk tartja megállhatunk, lemehetünk a partra egy kicsit, kiépített pihenőhelyek is várnak minket ezen a közel hat és fél kilométeres távon, míg a Veszely-csárdához érünk.
A régi Fehér-Körös jobb partján állt régen egy Vesze nevű község, innen kapta a nevét a csárda, mely már a 19. század első felében is üzemelt, s kalandos története során a második világháborút megelőzően evangélikus árvaházként és iskolaként is szolgált. A csárdába nemcsak a különleges konyhája miatt érdemes betérni, de a nemrégen történt felújítása során kapott dizájnja miatt is, mely Kollaboros kollégáink, Györgyi és Márk munkáját dicsérik.
Éber Tamás felvétele
A Veszely csárdától még bő négy és fél kilométeres táv vár ránk, míg a Pósteleki kastélyromhoz érünk.
A biciklijeinket érdemes lezárni a Mókus csárdánál, s innen gyalog folytatni az utat. Az árnyas fák alatt sétálva dámszarvasokat láthatunk, a karámjukban pihenve. Az út mellett szépen kialakított pihenőhelyek egy kis piknikezésre csábítanak ugyan, de most már közel az úti cél, nem érdemes megállni.
A kastély még így teljesen romos állapotában is lenyűgöző… Bizonyára a Netflix sem véletlenül választotta az egyik sorozatához forgatási helyszínül a pósteleki kastélyromot és a közelben lévő volt autósmozi területét.
Éber Tamás felvétele
Póstelek évszázadokon át a Wenckheim család birtoka volt, majorságaiban fácánt és szarvasmarhát tenyésztettek. A kastélyt Wenckheim Krisztina és férje Széchényi Antal építtették, kivitelezése 1906-ban indult és három év múlva a házaspár már be is költözhetett.
Korabeli felvétel
A 72 helyiségből álló kastély meleg víz ellátását és a reprezentatív helységek légfűtését az alagsorban elhelyezett kazán biztosította. Ez az óriási pincerendszer mai is bejárható, különleges érzés ezekben a terekben bolyongani egy kicsit. A lakószobákat a kastély fénykorában cserépkályhákkal fűtötték, melynek színe lakosztályonként eltérő volt, a plüsstapéta színéhez igazodott. Az udvari oldalon lévő a rádió-szoba volt a grófnő kisszalonja, mögötte a zöld színű kárpittal és faburkolattal kialakított férfi kisszalon volt a pipázó.
Korabeli felvétel
A kastélyből lépcsősor vezetett le a másfél hektáron elterülő díszkertbe, ahol a szabályosan nyírt buxusbokrok geometrikus rendjét más örökzöldek, és magasabbra nyírt tiszafák tagolták. A díszkert igazi éke azonban az a 40.000 rózsatő volt, melynek nemcsak a látványa, hanem az illata is meghatározó élmény lehetett.
Korabeli felvétel
A kert nyugati része szolgált a test frissítésére, itt volt az úszómedence és a tavirózsákkal díszített csónakázótó. A kastély körül még egy 14 hektáros tájképi kertet is létesítettek.
Mindebből mára vajmi kevés maradt, ugyanis 1944 őszén a grófi család az Egyesült Államokba emigrált, a végleg magára hagyott kastélyt a II. világháború után államosították, értékeit széthordták, majd a kastélyparkot a honvédség tisztjei pihenőparkjaként használták. (Egyes források szerint robbantási gyakorlatokat is tartottak.)
A park körüli részt a közelmúltban rendbehozták, ennek során kialakítottak egy kis tavacskát is, benne egy pici szigetecskével. Ide úgy lehet bejutni, hogy kötél komppal húzzuk be magunkat. Jó itt megpihenni, s ránézni a hajdan szebb napokat megélt kastélyra.
Éber Tamás felvétele
A kastélyromról egyébként számos fotót találtok fenn a Google Térképen (https://goo.gl/maps/aiCydwJdKyyi5vSp9), s a műholdképen meg is nézhetitek a megmaradt falakat, s a kis tavacskát, benne szigettel.
Érdemes még egy túrát tenni a környéken a régi fák között, hatalmas erdő veszi körül a kastélyt ma is.
Visszafele indulva nézzük meg a háziállatokat az állatsimogatóban a Mókus csárda melletti részen, ahol a kerékpárokat hagytuk, majd vágjunk neki az útnak hazafele.
Jó kis program Póstelekre kirándulni biciklivel, beszéld meg a családoddal, barátaiddal, hogy guruljatok ki valamikor közösen.
Az illúzió (vagy érzékcsalódás) egy pszichológiai jelenség, amelynek során félreértelmezünk a valóságból érkező ingereket, azaz az agyban az érzékszervek által közvetített információ felhasználásával egy az objektív valóságtól eltérő reprezentáció keletkezik.
Illúziót bármelyik érzékszerv okozhat, ezért vannak optikai csalódások, hallási, szaglási, tapintási illúziók, valamint az időérzékkel és az egyensúly-érzékeléssel kapcsolatosak is. Jellemző az illúziókra, hogy az emberek többségénél ugyanazt a hatást, vagy nagyon hasonlót váltják ki. Az illúzióknak rendhagyó észlelésének vizsgálata gyakran tárgya a kísérleti pszichológiának, ezeken keresztül az észlelés mindennapi jelenségeinek megértéséhez is közelebb kerülünk. Sokszor a „trükk” ismerete sem képes eloszlatni az érzéki csalódást.
Az illúziók között a legszélesebb körben az optikai csalódások ismertek (pareidolia), ennek valószínűleg az az oka, hogy az érzékelésünkben a látás az egyik legmeghatározóbb érzékelésünk.
Köznapi értelemben az illúzió jelenthet bármilyen gondolatot, ami a valóságtól elrugaszkodott.
Néhány érdekes vizuális illúzió
Hermann-rács
Te is látod a villódzó sötét pontokat ezen a képen?
Fekete négyzetek hálózata, amelyeket fehér sávok választanak el egymástól. A fehér vonalak találkozásánál jön létre az illúzió.
A szemednek sem hihetsz mindig, hiszen az, ahogyan észleljük a világot, eltérhet a látottak valós fizikai tulajdonságaitól. A híres Hermann-rács illúzióban sötét pontok jelennek meg a vonalak metszéspontjában. Viszont ha ránézel valamelyikre, mint egy kis szellem, azonnal eltűnik.
Ludimar Hermann közel százötven évvel ezelőtt fedezte fel a róla elnevezett vizuális illúziót, melynek biológiai magyarázatára még további évtizedeket kellett várni.
Ponzo-illúzió
Hosszabbnak látod a felső vonalat?
Az egymás felé tartó egyenesekre keresztben elhelyezett, azonos hosszúságú szakaszok eltérő hosszúságúnak tűnnek.
A Ponzo-illúzió egy optikai csalódás, amely egy olasz pszichológus, Mario Ponzo nevéhez fűződik (1913). A fenti ábrán két közeledő vonal van, mint egy út lineáris kivetítése egy képen, amin úgy látjuk, hogy az út két széle a távolban összefut. Két egyenlő vízszintes vonal (kék színű) helyezkedik el az összefutó vonalak között – az egyik azok elejéhez és a másik azok végéhez közel –, amelyek nem egyenlő hosszúságúnak látszanak: a távolabbi vonal hosszabbnak tűnik. Ez valószínűleg abból a természetes képességünkből következik, hogy azt feltételezzük, hogy a tárgyak térben vannak.
Müller-Lyer illúzió
Milyennek látod a két nyilat?
Közel 130 évvel ezelőtt fedezte fel Franz Carl Müller-Lyer német szociológus-pszichológus a róla elnevezett vizuális illúziót, mely később az ő neve után Müller-Lyer-illúzóként vonult be a tudománytörténet lapjaira. A feladvány két vonalból áll: a felső, „befele nyilas” vonal hosszabbnak, az alsó, „kifele nyilas” vonal rövidebbnek tűnik. Azonban csak az észlelésünk tréfál meg minket, hiszen a valóságban pontosan ugyanolyan hosszúak a vonalak.
Ebben a részben a számítógép-programozás egyik legalapvetőbb elvével ismerkedhettek meg, mely szinte minden programozási nyelvben jelen van. A szemléltetéshez az előző részben bemutatott Microsoft MakeCode for Micro Bit nevű szoftvert fogjuk alkalmazni. A MakeCode kétféle módban is működtethető: lehet vele programkódot írni JavaScript nyelven, viszont mi most a másik módban fogjuk használni, melyben vizuálisan, úgynevezett blokkok segítségével lehet szó szerint összepattintani programokat.
Vágjunk is bele: nyissuk meg a MakeCode for Micro Bit felületét (ami még mindig a makecode.microbit.org címen lakik) és kezdjünk egy új projektet. Akárcsak az előző részben, a MakeCode ismét megkínál bennünket két blokkal az elején: az egyikre az „indításkor”, a másikra az „állandóan” felirat van vésve. Utóbbitól most egy laza mozdulattal megszabadulunk, egyelőre nem lesz rá szükség.
Az indításkor blokk jelöli a programunk belépési pontját, ami egész egyszerűen azt takarja, hogy ha a programunkat lefuttatjuk, akkor az erről a szent helyről fog indulni, és a program azokat a műveleteket fogja legelőször elvégezni, amiket a belépési pontnál, azaz jelen esetben az indításkor blokkban helyezünk el. A legtöbb programozási nyelvben az a szokás, hogy egy programnak egy darab belépési pontja van, ez sok esetben „main” néven fut egyébként (pl. C, C++, C#, Rust, Kotlin és Java nyelveken is). A legtöbb operációs rendszer is azt várja el, hogy egy futtatható programnak pontosan egy darab belépési pontja legyen, de például az Android nem tartozik ezek közé.
No de ez most mindegy is, a lényeg, hogy egy MakeCode projektben is egy darab indításkor blokk lehet csak. Ha kinyitom az Alapok kategóriát és behúzok még egy indításkor blokkot, meg még egyet, meg még egyet, akkor a MakeCode azt magasról le fogja ignorálni. Úgyhogy ezen a ponton a többit törlöm is: csak egy maradhat.
Az előző részben megemlítettem már, hogy a MakeCode-ban több különböző blokktípus leledzik. Ezek közül kettőt nevesítettem is, az egyik az esemény, a másik a parancs blokk típus volt.
Hello world!
Az esemény blokkokat – ilyen az indításkor blokk is – leginkább a közepükön elhelyezkedő bazinagy bevágásról lehet felismerni, továbbá arról, hogy az ilyen blokkokra egy olyan kifejezés van ráírva, ami a „mikor?” kérdőszóra viszonylag értelmesnek hangzó választ ad. Mikor? Indításkor.
Most az Alapok kategóriából kihalászok egy parancs blokkot: legyen mondjuk az előző részben már belengetett ledek bekapcsolása. A parancs blokkokat a tetejükön található bemélyedésről és az aljukon található kitüremkedésről lehet a legjobban felismerni, amiknek a párját az esemény blokk bevágásánál is felfedezhetjük. Ezek a blokkok végrehajtható feladatokat, utasításokat tartalmaznak és leginkább a „mi történjen?” kérdésre adnak választ, többnyire „valami csinálása” formátumban, de itt a MakeCode magyar fordítása némileg inkonzisztens – egyelőre legalábbis.
Ha a ledek bekapcsolása blokkot az indításkor blokk bevágása fölé húzom, egy kis animáció is mutatni fogja, hogy az oda remekül beilleszthető lesz. Ha elengedem az egeret, be is pattan a helyére. Ezzel létrejött egy rendkívül egyszerű program, melynek a belépési pontján lefut egy, azaz egy darab parancs, ami a virtuális Micro Bit kütyün megjeleníti azt az ábrát, amit megrajzoltam. A MakeCode alapjáraton minden egyes módosítás után elkezdi az elejéről futtatni a programot, amit összeraktunk; így ha kiveszem a ledek bekapcsolása blokkot az indításkor blokkból, rögtön láthatjuk is ennek az eredményét: tök sötét a kijelző, mivel az indításkor blokkban – a programunk belépési pontján – nem található olyan parancs blokk, ami bármit felrajzolna rá.
A virtuális Micro Bit alatt található stop gomb megnyomásával egyébként ki lehet kapcsolni az automatikus futtatás funkciót, így a MakeCode nem fogja minden egyes módosítás után elejéről futtatni a programunkat. Ezt a funkciót a lejátszás gomb megnyomásával lehet visszakapcsolni.
Előbb az egyik, aztán a másik
Most nézzük meg, mi történik, ha kihalászok még egy ledek bekapcsolása blokkot az Alapok kategóriából és azt elhelyezem a meglévő ledek bekapcsolása blokk alatt eggyel. Ha erre is rajzolok valamit, majd elindítom a programunkat, láthatjuk, hogy a kijelzőn mindkét rajz megjelenik: előbb az egyik, aztán a másik. Az esemény blokkokban ugyanis tetszőleges számú parancs blokkot elhelyezhetünk egymás alatt, ezeket felülről lefelé haladva fogja a számítógép egymás után végrehajtani. Most elhelyezek egy harmadik ledek bekapcsolása blokkot is, így már egy három képkockából álló animációnál tartunk.
Ha az alsó blokkot az egérrel megragadom, azt át tudom tenni az indításkor blokkunk tetejére, így módosítható a blokkok sorrendje. Fontos, hogy a MakeCode-ban ha elkezdünk vonszolni egy blokkot, az az összes alatta lévő blokkot is magával húzza, ami sokszor hasznos, de néha pont nem. Ezt meg kell szokni. Az biztos, hogy ha mondjuk három parancs blokkból a középsőt szeretnénk eltávolítani, akkor annak a legegyszerűbb mondja ennek a kijelölése és a Delete vagy Backspace gomb használata, vagy jobb klikk a törlendő blokkra és a helyi menüből válasszuk a „Blokk törlése” opciót.
Még több parancs
Zárásként még megmutatok néhány hasonló elven működő parancs blokkot is, melyek szintén az Alapok kategóriában laknak és melyek segítségével a kijelzőn lehet dolgokat megjeleníteni; ilyen például a szám kiírása, mely egy kötelezően kitöltendő paraméterrel is rendelkezik: azt a számot fogja kiírni a kijelzőre, amit a paraméterben megadtunk. Ha ez a szám 0 és 9 közötti egész szám, akkor az ki fog férni a kijelzőre, egyéb esetben viszont nem, ezért ilyenkor a Micro Bit egy LED-es reklámtáblához hasonlóan jobbról balra görgeti végig a megadott számot a kijelzőn. Ennek a blokknak közeli rokona a szöveg kiírása, mely pontosan ugyanezt tudja, csak szöveggel: egész pontosan az angol ábécé betűit, néhány írásjelet, gyakran használt speciális karaktereket és számokat lehet megjeleníteni a segítségével. Egy karakternél hosszabb szövegeknél itt is a fényújság metódus játszik. Gyakran hasznos még az ikon megjelenítése blokk, ami olyan, mint arajzolós ledek bekapcsolása blokk, csak lustáknak: előre gyártott piktogramokat lehet vele a kijelzőn megjeleníteni, miután kiválasztottunk egyet paraméterként a lenyitható listából.
Az Alapok kategória neve alatt szereplő továbbiak vagy more feliratra kattintva találunk még két kijelző-manipuláló parancsblokkot: az egyik az összes LED-et kikapcsolja (tehát tök ugyanazt csinálja, mintha egy rajz nélküli ledek bekapcsolása blokkot használnánk, csak ez kisebb), illetve van még egy előre legyártott ikonokat megjelenítő blokk, ez nyíl megjelenítése néven fut, paramétereként pedig megadhatjuk, hogy milyen irányba mutató nyilat szeretnénk a kijelzőn látni. Az Alapok kategóriában már csak egy parancsblokk maradt, amiről még nem beszéltem, ez pedig a meglehetősen beszédes nevű szünet blokk, mely futtatáskor a paramétereként megadott ezredmásodpercig várakoztatja a kütyüt, mielőtt a következő parancsra lépne.
Tehát összefoglalva: ebben a részben szót ejtettünk a programok belépési pontjáról, ahol parancsokat, vagy más néven utasításokat helyezhetünk el, amiket a számítógép felülről lefele haladva egymás után fog elvégezni. A következő részben folytatjuk ezt a témát és megismerkedünk a változókkal is.
